A hazai felsőoktatás soha nem látott fejlesztési forrásokhoz jut hozzá a közeljövőben. Melyek ezeknek a forrásoknak az összetevői, és hogyan halad a folyamat? Hankó Balázst, az Innovációs és Technológiai Minisztérium felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárát kérdeztük.
Már többször beszéltünk arról, hogy több mint 1500 milliárd forint áll rendelkezésre a felsőoktatás fejlesztésére. Milyen forrásokból tevődik össze ez az összeg?
Valóban soha nem látott fejlesztések kezdődhetnek a felsőoktatásban, akár úgy is mondhatnánk, hogy indul a Klebelsberg 2.0 program. Ezt a hatalmas összeget több forrásból fogjuk biztosítani az egyetemek számára. Egyformán számíthatunk ebben uniós és hazai támogatásokra is. A fejlesztések jellege, tartalma dönti majd el, hogy egyikhez-másikhoz melyik forrás illeszkedik jobban. Így pl. a képzések és tanagyagok fejlesztése, tudományos és innovációs parkok létrehozása jellemzően uniós társfinanszírozással valósulhat meg. Természetesen lesznek olyan döntően beruházás alapú fejlesztések is, amelyekhez meghatározóan a központi költségvetés biztosít fedezetet.
A fejlesztéseket segíti még, hogy az Országgyűlés az adójogszabályok módosításával a modellt váltott intézmények számára lehetővé tette az adóalap 300 százalékos leírását. Ezzel az intézkedéssel az egyetemek likviditását piaci szereplők bevonásával, hosszú távon fenntarthatóbb módon biztosíthatjuk. A vagyonelemek növelését pedig azzal segítettük, hogy az idei költségvetésből mintegy 50 milliárd forintot fordítunk a köz- és magánegyüttműködések kiváltásra. A korábban PPP-konstrukcióban létesített ingatlanok ezzel az egyetemek közvetlen tulajdonába kerülhetnek.
Hogyan állnak a modellváltás és a fejlesztések folyamatai?
A modellváltás folyamatát megalapozó minden jogszabály elkészült, a kapcsolódó törvénymódosítások is hiánytalanul végbementek.
Az intézmények egyedi fejlesztési terveiket már tavaly decemberben, idén év elején megküldték számunkra, továbbá az év február-márciusában lefolytatott előpályázatok lehetővé tették számunkra, hogy megnézzük azt is melyik egyetemnél, milyen a jelenlegi helyzet (infrastruktúra, oktatási, gazdasági), és milyen fejlesztési célokat, milyen ütemezéssel tudnának megvalósítani.
A minisztérium ezeket a most már konkrét fejlesztési terveket akár már a nyáron a kormány elé viheti. A fejlesztések az előbb említett forrásbevonások segítségével tudnak majd megvalósulni.
Az új alapítványi egyetemek esetében a hallgatói képviselet arányára vonatkozóan rendelkeztek a létrejött jogszabályokban?
Szabályozási koncepcióként a következőt kell látni: vannak az állami egyetemek, ahol az állam a fenntartó; vannak az egyházi, a magán és a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok által fenntartott egyetemek. Értelemszerűen a szabályozás megengedőbb ezen utóbbi három kategóriában. Ezekben az esetekben a szabályozás szabadságot ad annak, hogy a Hallgatói Önkormányzat képviselőinek milyen arányban kell képviseltetniük magukat a döntéshozói fórumokon. Eddig sem volt egységes az arányuk az intézmények szenátusában: egyharmad és egynegyed között változott a tagok száma.
A mostani modellváltási folyamat során mind a 11 modellváltó egyetemmel több területre kiterjedő, folyamatos konzultáció zajlott. Ez volt az úgynevezett online egyetemjárás Stumpf István kormánybiztos vezetésével, ahol minden hallgatói szervezettel, minden egyetemi polgárral és oktatóval a szükséges egyeztetések megtörténtek.
Ebben egyértelműen kirajzolódott, hogy ezen egyetemek esetében olyan együttműködés van a Hallgatói Önkormányzat és az egyetemi vezetés között, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben is megmaradjanak a szenátusban mindazok a hallgatói képviseleti arányok, amelyek szükségesek voltak eddig is. Innentől nem ágazatirányítói döntési kérdés, hanem a modellt váltott egyetemek döntése a kérdés szabályozása, amiben adott az a lehetőség, hogy a hallgatók a jelenlegi képviseleti arányaikat meg tudják tartani. Amennyire én látom, ezeknél az egyetemeknél, ez nem fog problémát jelenteni.