A globálissá vált felsőoktatási versenypiac jobb megértéséért kezdett országlátogatásba a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos. Első útja Finnországba vezetett.
A Momentum a finn modellt vezetné be az oktatásban, ha kormányra kerülne. Ön nemrég Finnországban járt, egyetemi vezetőkkel egyeztetett. Megelőzné Fekete-Győr Andrásékat?
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium már a felsőoktatási fokozatváltás, majd később az alapítványi modellváltás programjában is nagyon erősen támaszkodott a finn tapasztalatokra. Kíváncsi voltam gyakorlati oldalról is arra, hogyan működik ott ez az úgynevezett alapítványi modell.
Ezek szerint van ilyen.
Természetesen. Találkoztunk Birgitta Vuorinen felsőoktatási igazgatóval a finn oktatási minisztérium felelős emberével, elmentünk többek között Tamperébe, illetve tanulmányoztuk az ősmodellnek is tekinthető Aalto Egyetemet. Kifejezetten tanulságos volt. Ma Magyarországon 64 egyetem van, ebből 21 modellváltó, több mint száznyolcvanezer hallgatóval, ami a kétharmadot jelenti, egyházi fenntartásban működik 24, nagyjából harmincezer diákkal, továbbá hat állami, köztük az ELTE és a műszaki egyetem, hatvanegyezer tanulóval, valamint 12 magánegyetem. Tudja, melyik a legnagyobb az utóbbi kategóriában?
Talán a CEU?
Nem, ráadásul a Soros-féle egyetem elvileg külföldi finanszírozásúnak számít, illetve nekik alapképzésük nincs is. A legnagyobb hazai magánegyetem a Metropolitan Egyetem, ami most egy kínai befektetőtől magyar alapítványi tulajdonba került át. A lényeg azonban az, hogy hazánkban igencsak színes struktúra alakult ki. Ezzel szemben Finnországban 13 állami egyetem van, melyek közül kettő került alapítványi fenntartásba: 2010-ben az Aalto, aztán kicsit később a tamperei. Utóbbi a második legnagyobb egyetem, huszonegyezer hallgatóval. Mindezeken kívül működik még 22, úgynevezett alkalmazott oktatást végző, a gyakorlati képzésre koncentráló felsőoktatási intézmény, ezek hatékonyan és szorosan kapcsolódnak a gazdasághoz, az üzleti élethez. Fontos megjegyezni: Finnországban a professzorok kikerültek a közszolgálati státusból, tíz éve rájuk is a munkaügyi törvény vonatkozik, ami rugalmasabb, a teljesítményt jobban honoráló bérezést tesz lehetővé. Pontosan ugyanez történt meg a modellváltással együtt nálunk is – komoly vitákat kiváltva.
Az utóbbi harminc évben soha még csak megközelítőleg sem áramlott ennyi pénz a felsőoktatásba”
Miben más mégis az ottani szabályozás?
Inkább azt emelném ki, hogy függetlenül az alapítványi fenntartástól, az érintett intézmények finanszírozását továbbra is hetven százalékban állami forrásból biztosítják, bármilyen formában történik a fenntartás. Vagyis az állami szerepvállalás megmaradt. Egészen hasonló irányba indultunk el mi is.
A pénz elosztásának szempontjai is hasonlóak az új magyarországi modellhez?
Igen, egy száz indikátorból álló, az egyetemek által kialakított feltételrendszer alapján kapják az intézmények az állami pénzt. A magyar parlamentben épp most zajlik annak a törvényjavaslatnak a vitája, amely az elkövetkező öt évre világosan kijelöli, hogy a teljesítményalapú finanszírozási csatornákon keresztül mennyi támogatást kapnak az egyetemek. Ez újabb hasonlóság.
Milyen feltételek lesznek?
Ha nem is száz indikátort, de egész sok szempontot megjelöltünk, így számítani fog a kutatási teljesítmény, a hallgatói visszajelzések, a nemzetköziesítés szintje vagy a tehetségmenedzselés, a szakkollégiumi rendszer működtetése. Az egyetemek nemrég írták alá az erről szóló szabályozást, ebből lesz hamarosan elfogadott jogszabály is.