A modellváltás küszöbén álló Budapesti Gazdasági Egyetem vezetése azt reméli, hogy a rugalmasabb finanszírozási és működési forma, szervezeti felépítés és jogszabályi környezet lendületet ad az egyetem fejlődésének - mondta a növekedés.hu-nak Heidrich Balázs, a Budapesti Gazdasági Egyetem rektora, akit a felvételiről, a nyelvvizsgák hiányáról, és a szakmai képzésekről is kérdeztünk.
Hogyan értékeli a mostani felvételi időszakot?
Minden várakozásunkat felülmúlja a jelentkezők száma, a harmadik legnépszerűbb egyetem vagyunk az országban.
Ez különösen jó eredmény, főleg ha figyelembe vesszük, hogy mi szinte csak gazdasági képzést nyújtunk, szemben sok más felsőoktatási intézménnyel, ahol akár 7-8 tudományterület is választható. Ráadásul, az első helyes jelentkezések tekintetében is a 4. helyen állunk. Ezt többek között a jól kialakított képzési portfóliónknak köszönhetjük: a tíz legnépszerűbb magyarországi alapszak közül öt a mi kínálatunkban is szerepel. Külön öröm számunkra, hogy mesterszakos és idegen nyelvű képzéseink évről-évre egyre népszerűbbek.
Korábban beszélt arról, hogy fontos céljuk az intézmény nemzetközi beágyazódásának erősítése. Erre nyilván rányomta a bélyegét a járvány. Hogyan értékeli ebben a tekintetben az elmúlt évet?
Ha valaminek, akkor nemzetközi törekvéseinknek, fejlesztési szándékainknak nagyon rosszat tett a pandémia. Ennek ellenére viszonylag jól átvészeltük ezt az időszakot, külföldi hallgatóink jelentős része fizikailag is velünk maradt.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne akarnánk tovább növelni a külföldi diákok számát. A modellváltásnak éppen az volt az egyik célja, hogy mind a külföldi hallgatók, mind a külföldi oktatók aránya nőjön a BGE-n.
Jelenleg hány külföldi hallgató van az egyetemen?
Pillanatnyilag, kicsit visszaesve, az összhallgatói létszám hat százalékát teszik ki, de ezt az arányt növelni szeretnénk.
Külön öröm, hogy a mester és a doktori képzéseink is népszerűek a külföldiek körében.
A pandémia alatt ugyan kapott egy komoly ütést az a metódus, amit mi alkalmazunk, vagyis hogy élvezetes és interaktív legyen az oktatás. Ez egyébként elvárás is a hallgatók részéről, hiszen manapság a hagyományos, „leadom a tananyagot, otthon olvass hozzá” jellegű oktatás már idejétmúlt. Nálunk az oktatók és a hallgatók együttműködve dolgoznak, ami sokkal nagyobb élményt ad. Nos, erre kevesebb lehetőség nyílt az elmúlt egy évben.
Mennyire szenvedték meg a diákok a távoktatást?
Mindannyiunknak kihívás volt az online oktatás.
Módszertani szempontból például nem volt egyszerű az átállás, pozitívum viszont, hogy az elmúlt időszakban kifejlesztett online tananyagokat a jövőben be tudjuk építeni a hagyományos képzésbe is.
A pszichés megterhelés is igen jelentős volt, és meglepetésünkre ezen leginkább az segített, hogy megértően és felnőttként viselkedtek a hallgatók. Elfogadták a szituációt, sem az oktatás, sem a vizsgák kapcsán nem merültek fel komoly gondok. Mostanra viszont mi, oktatók és a hallgatóink is minden korábbinál jobban várjuk a személyes találkozást.
Melyek a modellváltás legfontosabb céljai?
A már most is egyértelmű stratégiai irányvonalak továbbfejlesztése, például a nemzetközi beágyazódás vagy az üzleti partnerekkel folytatott együttműködés elősegítése. Eddig kicsit lassú volt ez a folyamat, most bízunk ennek felgyorsulásában. Azt reméljük, hogy az új működési modell – mely amúgy is közelebb áll a BGE szellemiségéhez – fokozza versenyképességünket, és támogató alap lesz az oktatás minőségének, a kutatások, hazai és nemzetközi partnerségek eredményességének további fejlesztéséhez.
A tapasztalatok azt mutatják, a magyar felsőoktatásban nem igazán tölti be szerepét a szakmai gyakorlat. Ebben a tekintetben várható változás?
A BGE eddig is arról volt híres, hogy az egyetemmel együttműködésben zajlanak a szakmai gyakorlatok.
A módszer jelentősége, hogy mindkét fél jobban megismeri a másikat: mi beengedjük a partnercégeket az intézménybe, ahol közösen kialakított programokat indítunk - ezzel közelebb hozzuk az üzleti szférát a BGE-hez és a hallgatókhoz, és egyúttal bővítjük a partnerek tudását arról, hogyan működik a felsőoktatás. Ehhez folyamatosan keresünk stratégiai partnereket.
Hogyan zajlik egy ilyen együttműködés?
Olyan partnercégek felé nyitunk, akikkel élő, valós kapcsolatot tudunk kialakítani, illetve akik a gyakorlati életből származó információkat, munkamódszereket hoznak be az oktatásba. Például egy kurzus keretén belül egy konkrét vállalati szoftver működését mutatják be. Az így szerzett tudást a hallgató a való életben is hasznosítani tudja. A partnercégeknek nagy előny, hogy a közös munka során megismerik a hallgatókat, és így, a tanulmányok befejezését követően, konkrét állásajánlatot is tehetnek nekik. Számos olyan komoly kapcsolatunk van, ahol évek óta szorosan együttműködünk a partnerrel, például a Bosch-sal vagy a Citi Magyarországgal – velük közös vállalati tanszéket is indítottunk. Tavasszal pedig régi partnerünkkel, a Case Solvers-el virtuális állásbörzét szerveztünk, amelynek hatalmas sikere volt.
Hallgatói életút menedzsment program mennyire sikeres?
Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, a végzés pillanatában a hallgatók fele már állással rendelkezik, két hónappal később pedig ez az arány már nyolcvan százalék fölötti.
Azt hiszem, ezek a számok üdvözlendők. Stratégiai szinten úgy fogalmazunk, hogy célunk a sikerre felkészítő oktatás. Ennek lényege, hogy arra törekszünk, hogy hallgatóinknak megadjuk a lehetőséget a saját fejlődésükhöz, mely képessé teszi őket a következő években-évtizedekben, akár szakmaváltások mentén, a folyamatos alkalmazkodásra, egyéni szakmai sikereik kibontakoztatására. Épp ezért tartjuk fontosnak a készségfejlesztést is. A kurzusokon belül például kisebb, 20-30 fős csoportokat hozunk létre, mert több százas létszámmal nem lehet készséget fejleszteni. Aki pedig az órai kereteken túl is akar fejlődni, azoknak többek közt a szakkollégiumot, illetve az egyéb választható képzéseket ajánlunk. Ebből a menüből mindenki azt választ, amit szeretne, ami legjobban illeszkedik irányultságához, ahhoz a területhez, amivel az egyetem után foglalkozni akar.
Nem jelent gondot, hogy sok hallgató akár nyolc órában is dolgozik, hogy fizetni tudja a tandíjat?
Ezzel a jelenséggel mi is szembesülünk. Nem gondoljuk azonban, hogy a fiatalokat bele kellene kényszeríteni a hagyományos keretekbe - a kreditrendszer éppen ezért rugalmas.
Nem követelmény, hogy minden diák minden órán részt vegyen, az ő felelősségük, hogy úgy állítsák össze órarendjüket, ahogy nekik a legjobb, és ahogyan a munkával összeegyeztethető.
Vannak persze olyan készségfejlesztő órák, ahol elvárjuk a részvételt, és ezek nem válthatók ki egyéni beadandóval, prezentációval. Összességében azonban a fiatalok saját maguk dönthetik el, mely tárgyból, milyen eszközzel tesznek eleget a követelményeknek.
Mekkora a lemorzsolódási arány?
Ez egy komplex kérdéskör, amit folyamatosan vizsgálunk és értelmezünk, hiszen jelentős eltérések vannak például szakonként vagy finanszírozási formánként. Ahol problémát érzékelünk, ott beavatkozunk. Átnéztük többek közt a tanrendet, hogy mely órák vannak fölöslegesen összekötve, mert vannak gócpontok, amelyeken elakadnak a hallgatók: amíg egy adott tárgyat nem fejeznek be, addig nem tudnak továbblépni. Ezeken a csomópontokon lazítottunk, például a hallgatók külföldön szerzett kreditjeit sokkal rugalmasabban fogadjuk el.
Mi a helyzet a nyelvvizsgákkal? Mekkora azok aránya, akik a nyelvvizsga hiánya miatt nem kapták meg diplomájukat?
Korábban nagyjából a végzősök negyede nem vette át ezen okból a diplomáját, most azonban jellemzően élnek a hallgatók a könnyítéssel. Nálunk egyébként a nyelvtudás nagyon fontos – az üzleti szakokon szakmai nyelvvizsgát követelünk meg, akad olyan terület, ahol kettőt is.
A mi hozzáállásunk alapja, hogy idegennyelv ismeret nélkül az üzleti életben ma már nem lehet helytállni.
Hallgatóink a szakmai gyakorlatuk alatt a partnercégeknél is használják a nyelvtudásukat – ez elvárás, függetlenül attól, hogy van-e nyelvvizsgájuk, vagy sem. Az angol és a német nyelv az alap, mi is erre fókuszálunk, ezeken kívül keleti és latin nyelveket is oktatunk.
Mennyien vesznek részt az Erasmus programban?
Sajnos, nem elegen. Az utóbbi három évben közel 2,5-szer többen jöttek hozzánk, mint ahány BGE-s hallgatót küldeni tudtunk. Ennek oka részint anyagi, ezen pedig igyekszünk segíteni is: miután az Erasmus által nyújtott támogatás nem elég a teljes kint tartózkodás finanszírozására, a kiutazási kedvet növelő ösztöndíj rendszert hoztunk létre, hogy az anyagiak hiánya ne akadályozza a külföldi tanulás lehetőségét. Annál is fontosabbnak tartjuk ezt, mert nyelvet sehol nem lehet jobban megtanulni, mint anyanyelvi környezetben. A másik irány, hogy Budapesten is nemzetközi oktatási környezetet igyekszünk kialakítani, hogy helyben jó lehetőségeket teremtsünk a nyelvtanuláshoz.
Azt követően, hogy a britek kiléptek az Unióból, az Erasmus programból is kiestek. Helyette hova mennek a hallgatók?
Nálunk hagyományosan Spanyolország, Belgium, Portugália, Franciaország és Hollandia a legnépszerűbb célország, így a britek távozása nem érintette az Erasmus programot.
Hány külföldi tanár oktat a BGE-n?
A saját alkalmazásban állók száma sajnos nagyon alacsony. Jobban állunk akkor, ha a rövid kurzusokat is számításba vesszük, amelyek egy-két hétig tartanak, meghatározott céllal, de a külföldi oktatók arányán mindenképp javítani szeretnénk.
Mi a helyzet a kutatásokkal, az innovációval az egyetemen, a versenyképesség növelésével?
Ugyanazon a pályán versenyzünk, mint a német, holland, francia egyetemek, de nem ugyanolyan edzőtáborból érkezünk. Ebben a tekintetben segítséget nyújthat számunkra a partnervállalatokkal közös képzési rendszer. Addig azonban nem tudunk belépni a nemzetközi versenybe, amíg a német, francia, de akár a cseh és lengyel oktatók-kutatók bére jelentősen magasabb, mint a hazai fizetések. A modellváltástól azt reméljük, hogy ebben a tekintetben is előre tudunk lépni. A lényeg, hogy el kell fogadnunk a nemzetközi versenyhelyzetet, ott kell helytállnunk, és ehhez kell igazítanunk oktatási stratégiánkat is.