Az idén is több tízszeres a túljelentkezés a Színház- és Filmművészeti Egyetem színművész szakára, és átlagban is mintegy tízszer többen jelentkeztek az SZFE-n meghirdetett valamennyi hallgatói helyre.
Szarka Gábor, az egyetem kancellárja az Origónak elmondta: a felvételi zökkenőmentesen zajlik, és míg korábban a jelentkezők több mint egyharmada budapesti volt, az idén már 90 százalék körüli a vidéki és határon túli jelentkezők aránya. A kancellár úgy fogalmazott: a fiatalok talán ráéreztek, hogy a megújult SZFE-n tanulni már nem elsősorban egy budapesti elit kiváltsága. A kancellár beszélt az eddig elvégzett munkáról és arról is, milyen további céljaik vannak, milyen fejlesztések várnak az egyetemre. Interjú Szarka Gáborral, a Színház- és Filmművészeti Egyetem kancellárjával.
Zajlik a felvételi a Színház- és Filmművészeti Egyetemen - mit tapasztal, a felvételi szempontjából történt-e bármilyen változás a tavalyi évhez képest?
Az Egyetemünkre jelentkezőknek többkörös felvételi vizsgán kell átmenniük. Tehetségeket keresünk, ezért bizonyos szakokra nem feltétlenül a legjobb tanulók kerülnek kiválasztásra, hanem a legtehetségesebbek, akiben a leendő osztályvezető tanár látja azt a művészeti elképzelést, amit a hallgatóival közösen később szeretne megvalósítani.
Ehhez kell a többszintű megmérettetés. Az első körben általában elméleti vizsgát tesznek a felvételizők, a második és a harmadik kör pedig már szakmai munkáról szó, vagyis arról, hogy megtaláljuk a legtehetségesebb fiatalokat. A legnépszerűbb az idén is a színművész szak, ahol több, mint hússzoros a túljelentkezés.
Pedig a modellváltás után a baloldali "megmondóemberektől" mást se lehetett hallani, csak azt, hogy a megújult SZFE-re nem jelentkeznek majd a fiatalok...
Hiába támadták az intézményt, a diákok nem fordultak el az SZFE-től. Már a modellváltás utáni első évben - tavaly – is inkább minimális növekedés volt tapasztalható a modellváltás előtti évekhez képest a jelentkezések összesített száma tekintetében. Most pedig még nagyobb a túljelentkezés a meghirdetett szakokra. Az idén eltűntek a korábbi anomáliák is.
Milyen anomáliák?
Tavaly néhány fiatal lényegében bohóckodni jött komoly felvételi helyett, ezek közül volt, aki álnéven jelentkezett be, majd a vizsgán is inkább csak provokálta a többieket. Az idén egyáltalán nem volt ilyen tapasztalatunk, a felvételi rendkívül kulturáltan zajlik. Van azonban egy érdekes változás a felvételizők összetételében.
Míg tavaly a budapesti és vidéki fiatalok aránya nagyjából harminc – hetven százalék volt, ez az arány idén jelentősen megváltozott, oly módon, hogy a mostani jelentkezők között a vidéki és a határon túli fiatalok aránya 90% felett van.
Ez jelentős változás, a fiatalok talán már érzik, hogy immár nem elsősorban budapesti kiváltság bekerülni az szfe-re.
A felvételi kampányunkban éppen ezt az üzenetet szerettük volna eljuttatni a vidéki fiatalok számára, és most nagyon büszkék vagyunk arra, hogy az üzenet termékeny talajra hullt, és ilyen nagy arányban szavazott bizalmat a vidék fiatalsága Egyetemünknek.
Az elmúlt egy évben a diákok és a tanárok is többféle elismerésben részesültek. Mit jelent ez az egyetem számára?
Büszkék vagyunk hallgatóinkra, akik különböző művészeti fesztiválokon, versenyeken fontos díjakat nyertek az elmúlt időszakban. A tanáraink közül többen rangos elismerésekben részesültek, ezek között van Egyetemünk rektora, Rátóti Zoltán is, aki művészeti életpályájának elismeréseképpen Kossuth-díjat vehetett át. Ezek rendkívül fontos visszajelzések számunkra, hiszen egy művészeti egyetemen a tudományos előmenetellel egyenértékűnek ismerhető el a művészeti alkotói életpálya és az ezzel járó művészeti díj és elismerés. Mégis a legfontosabb számunkra hallgatóink helytállása a megmérettetéseken. Az SZFE hallgatóinak előadása nyerte például a 13. SZÍN-TÁR Fesztivál fődíját Kecskeméten.
Másfél év telt el az egyetem modellváltása óta. Ha most visszatekint, hogyan látja a kezdeti időszakot? Mivel szembesült, amikor elvállalta a kancellári feladatokat?
Másfél éve, 2020. október elsején neveztek ki kancellárnak, az Egyetem szempontjából egy nagyon nehéz, mondhatni válságos időszakban. Miután az akkori eseményeket jelentős médiaérdeklődés övezte, melyeket magam is figyelemmel kísértem, ezért nem volt számomra meglepetés az a helyzet, amivel immár kancellárként szembesültem. A kezdeti teljes ellenállás és blokád után novemberre sikerült elcsitítani az indulatokat annyira, hogy megkezdhettük az érdemi munkát.
Elképesztően nehéz körülményekkel találtuk szembe magunkat, lényegében a nulláról kellett elindulnunk. Az épületek és oktatási helyszínek állapota siralmas volt, de nem volt jobb a helyzet az adminisztráció tekintetében sem, az egyetem iratait kukászsákokban „tárolva" találtuk meg.
Lényegében a semmiből kellett újjáépíteni az Egyetemet. Több tanár és hallgató elhagyta az intézményt, a szenátus lemondott, a vezetők úgy álltak fel, hogy nem adták át a feladataikat és az alapvető információkat sem kaptuk meg. Át kellett hidalni ezt a rendkívül nehéz időszakot. A folyamatot nehezítette, hogy közben a modellváltást is végre kellett hajtani. Összességében Rátóti Zoltán idén februári rektori kinevezése tekinthető azon eseménynek, amikor ennek a komplex átalakításnak az intézményi működést megalapozó első fázisa – vagyis tulajdonképpen a modellváltás folyamata – lezárult. Mindeközben az oktatásnak is folyamatosnak kellett lennie, ehhez új tanárok is érkeztek Egyetemünkre. Utóbbiak integrálása sem volt zökkenőmentes, ugyanis bármelyik művésznek, aki a modellváltó szfe-vel kapcsolatba került, azonnal kirekesztő jellegű, személyes támadásokkal kellett szembenéznie.
Egyáltalán nem csodálkozom, hogy nem mindenki tudja elviselni az akár a művészeti teljesítményét is megkérdőjelző megaláztatásokat, és ezért a mai napig hezitál, holott szakmailag szívesen tanítaná a jövő művésznemzedékét.
Amikor másfél éve a harsány ellenállás zajlott, keveset nyilatkozott arról, hogy erre számított-e, amikor elvállalta a kancellári feladatokat. Most, ennyi idő után elmondható, hogy mit érzett, amikor meglátta a borzalmas állapotú épületeket, és amikor a baloldalról elképesztően durva támadások érték? Volt olyan pillanat, amikor megingott?
Nem, egyetlen ilyen pillanat sem volt. Még akkor sem, amikor napi szinten szerkesztettek ki valamelyik sajtótermékben, vagy Upor László korábbi rektorhelyettes nemes egyszerűséggel emberi tárgynak titulált engem és vezetőtársaimat. De akkor sem, amikor fenyegető leveleket kaptam, vagy amikor Józsefváros polgármestere a városrész érdekében korábban végzett munkám elismeréseként kapott kitüntetésem visszavonásával fenyegetett meg. Pontosan felmértem a feladatot, amit el kellett végezni. Szerencsére a legnehezebb helyzetekben is éreztem a fenntartó Színház- és Filmművészetért Alapítvány Kuratóriumának, illetve Vidnyánszky Attila elnök úrnak a támogatását.
Legfontosabb feladatunk az volt, hogy biztosítsuk az oktatás folyamatosságát, és a szakmai munkához kialakítsuk az egyetem múltjához méltó körülményeket. Fel kellett újítani a teljes ingatlanállományt, beszerzések útján modernizálni az oktatáshoz szükséges eszközparkot, meg kellett szerveznünk a szenátusi választást, helyre kellett állítani az adminisztráció szabályos működését és ehhez újjá kellett szervezni a teljes struktúrát. E mellett elő kellett készíteni a rektori és a további vezetői pályázatokat, meg kellett teremteni a feltételeket a hallgatói önkormányzati és üzemi tanács választásokhoz, teljesen új szabályozási környezetet kellett kialakítani, mindezen feladatokat pedig egymással párhuzamosan kellett végrehajtani a működőképesség folyamatos fenntartása mellett. Minderre azért volt szükség, hogy az idei évben lehetőleg már minden zökkenőmentesen, a normális kerékvágásában haladjon. Természetesen mindezen feladatokat kiválóan felkészült szakember kollégáim támogatása nélkül nem sikerült volna ilyen színvonalon végrehajtani. Mostanra elvégeztük az egyetem működéséhez szükséges alapok megteremtését, ebben az éveben pedig megkezdődik az oktatás szakmai megerősítésére, illetve megújítására irányuló, szintén nem egyszerű munka.
Ha ma jelentkezik egy fiatal az egyetemre, infrastrukturálisan mivel találkozik?
Másfél év alatt több évtizedes lemaradást hoztunk be az oktatás infrastrukturális és technikai hátterének modernizálása, megújítása tekintetében.
Olyan kimagasló körülményeket teremtettünk a hallgatóink számára a tantermekben, stúdiókban, próbahelyszíneken, ami megfelel a 21. Századi elvárásoknak.
Szintén nagyon fontos, hogy hallgatói igények alapján új közösségi tereket alakítottunk ki valamennyi oktatási épületünkben, illetve teljesen megújult az egyetemi könyvtár is, amely immár országos szakkönyvtári címmel büszkélkedhet. Minden felújított helyiséget új bútorokkal rendeztünk be, a filmes és színházi technika színvonala pedig véleményem szerint immár páratlan lehetőségeket biztosít az oktatás számára. Úgy vélem azonban, hogy egy ilyen hatalmas egyetemi átalakítás sem mutathat fel oktatási értelemben azonnali eredményeket, de ezen a területen is egy nagyon komoly építkezés vette kezdetét. Ki kell érlelődnie tehát a változásnak, amit elindítottunk és amit az elmúlt másfél év munkájával megalapoztunk. Az egyetemi élet legfontosabb szereplője a hallgató, az Egyetem tevékenységének fő célja pedig a hallgató felkészítése választott művészeti pályájára. Hosszabb távon az ő művészeti teljesítményük, valamint a közönség visszajelzése mutatja majd meg, hogy összességében jó munkát végeztünk-e.
Oktatási helyszínekről beszélt, amelyek megújultak. Ami azonban szintén emlékezetes volt - és azt hiszem, mindenki meglepődött ezen másfél évvel ezelőtt, az a kollégium állapota volt. Most milyen körülmények között laknak a hallgatók a kollégiumban?
Egy új kollégiumi épületet bérlünk a XI. kerületben, hiszen a régit lényegében lakhatatlan állapotban örököltük meg. Az új modern, világos és kényelmes.
Nemrégiben azonban a vas utcai épületünket is újra lakhatóvá kellett tennünk, kitakarítanunk, kifestenünk, új bútorokkal berendeznünk annak érdekében, hogy az ukrajnában zajló háború elől menekülő rászorultak részére felajánlhassuk azt.
A beköltözések az Innovációs- és Technológiai Minisztériummal együttműködésben meg is történtek, így az SZFE is a maga lehetőségeivel hozzá tudott járulni Magyarország kormányának humanitárius erőfeszítéseihez.
Néhány hete forgattunk a Vas utcai épületben egy videót, amikor érkeztek a menekültek. Azóta is tele van a kollégium?
Igen, van, aki tovább megy, van, aki hetek óta ott lakik, de összességében valamennyi ágyunk foglalt.
Most, hogy az egyetem teljesen megújult, zajlik az oktatás, díjakat, kitüntetéseket kaptak a hallgatók és a tanárok is, mi a következő cél?
A következő cél az Egyetem oktatási programjának fejlesztése, modernizálása, megújítása lesz.
Pályáztunk egy nagyon komoly, új filmstúdió fejlesztésére, melynek segítségével szeretnénk egy nemzetközi szinten is egyedi oktatási programok megvalósítására alkalmas oktatási egységet létrehozni.
Ezen kívül a Mészáros utcában, a volt Duna Tv székházat teljesen birtokba vesszük, amely lehetőséget teremt új tantermek és irodák, de akár kollégiumi férőhelyek kialakítására is, hiszen hatalmas épületről van szó. A rengeteg infrastrukturális és technikai fejlesztés mellett felújítottuk az utóbbi időben elsősorban filmvetítésre használt Uránia nagyszínpadát, amely igény esetén immár színházi produkcióknak és vizsgaelőadásoknak is helyet tud biztosítani. Bár több év munkáját végeztünk el összesűrítve ebben a másfél évben, de még nem értünk el minden kitűzött célunkat, az intenzív munka tehát folytatódik.
Többen kérdezik, hogy végeredményben miért volt szükség az egyetemi modellváltásra? Mi a lényege? Öntől megkérdezte ezt már bárki?
Természetesen kérdezték. A modellváltás magas, számszerűsíthető minőségi követelményeket támaszt az egyes intézmények felé, ehhez ugyanakkor rugalmas működési keretrendszert és anyagi kiszámíthatóságot biztosít, mely lehetőségekkel ha jól élnek az Egyetemek, akkor nagymértékben fokozhatják versenyképességüket a felsőoktatási piacon. Az SZFE esetében a váltásnak azonban van egy másik aspektusa is, lévén hogy intézményünk szerves részét képezi a magyar kulturális életnek. Amikor tehát Egyetemünk megújul, annak reményeink szerint hosszabb távon érzhető, pozitív kihatása lesz a magyar kulturális élet egészére is. A kultúra, illetve a kulturális élet minden szegmense egyfajta szövet, amely összetartja a társadalmat. Ennek a szövetnek a megerősítése pedig kiemelt feladat.
A film és a színház az a terület, amely a nemzeti kultúrát a legközelebb viszi az emberekhez.
Sokan járnak Magyarországon színházba, még többen néznek filmeket. Ha a magunk oktatási eszközeivel hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy felkészült szakemberek jó magyar filmeket készítsenek vagy jó színházi előadásokat állítsanak színpadra, olyan témaválasztással, ami hozzájárul a magyar kultúra terjesztéséhez, így a társadalom belső szövetének erősítéséhez, akkor már megérte a változás. Sok minden a témaválasztáson múlik és azon, hogyan dolgozza fel azt a rendező, és a színészek milyen színvonalon játsszák el a szerepüket. Ha egy filmről vagy színházi előadásról vitázunk, hogy az jó-e vagy sem, az szubjektív megítélés kérdése. Az azonban, hogy az adott témát hogyan dolgozzák fel, és ezáltal milyen üzenetek jutnak el a nézőhöz pl. nagy társadalmi kérdésekkel kapcsolatban, vagy milyen értékeket közvetítenek pl. családról, hazafiságról, az már objektíven megítélhető, egyben - véleményem szerint - a legfontosabb szempont.
Az egyetem oktatási és értékteremtő közeg, az szfe e tekintetben a modellváltással kinyílt, és megjelent a nemzeti kultúrát határozottabban középpontba állító megközelítés is. A régi és az új most megfér egymás mellett.
Mindenki számára fontos a kulturális élet, és fontos, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végzett hallgatók milyen módon képviselik a magyar kultúrát. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy befolyásolni akarnánk a művészt, hogyan dolgozzon fel egy témát vagy hogyan töltsön meg tartalommal egy szerepet. Ugyanakkor lehetőséget adunk azoknak a tehetségeknek is, akik eddig kevésbé tudtak kibontakozni ezen a pályán, mert mindenféle módon éreztették velük, hogy más az értékrendjük, mint ami „művészeti körökben elvárt". Ha ezzel a kirekesztő szemlélettel végleg szakítani tudunk, már nagy szolgálatot tettünk a magyar kulturális élet megújítása szempontjából.