A Debreceni Egyetem modellváltása új lehetőségeket, tényleges autonómiát, önállóságot és sokkal nagyobb mozgásteret nyitott meg az intézmény előtt – vallja Pósán László országgyűlési képviselő. A Naplónak adott interjújában arról kérdeztük, a nemrégiben aláírt keretmegállapodásban rögzítettek milyen hatással lesznek Debrecenre. A képviselő leszögezte, az országban sehol nincs ennyire szoros együttműködés a város és az ottani felsőoktatási intézmény között. Arról is szó esett, a modellváltást az egyetem szenátusa és nem a politika szorgalmazta, döntötte el.
Nemrégiben írták alá a keretmegállapodást és közfeladat-finanszírozási szerződést a Debreceni Egyetemen. Ezekben többek között rögzítették azt, hogy a modellváltással történelmi jelentőségű fejlesztések valósulhatnak meg. A város eddig is részben a magáénak vallotta az egyetemi fejlesztéseket; ha a továbbiakban még több egyetemi beruházás lesz, az mit jelent Debrecennek?
Debrecen városa és az egyetem, ahogyan a múltban, úgy a jelenben és a jövőben is kölcsönösen segíti, támogatja egymás törekvéseit és fejlődését. A város mindig magáénak érezte az egyetemet – ez jelentős anyagi támogatásokban is megnyilvánult –, az egyetem pedig mindig is igyekezett a maga eszközeivel, tudásával, kapcsolatrendszerével, kutatásaival előmozdítani a város fejlődését, gyarapodását. Azok a beruházások, ipari vagy szolgáltatói vállalkozások, amelyek az elmúlt években Debrecenben történtek és történnek, közvetlenül vagy közvetve, de számos vonatkozásban kapcsolódnak az itteni oktatási és tudományos környezethez, az egyetemhez, a városi szakképzéshez, és fordítva is igaz: az egyetemi fejlesztések is ezer szállal fonódnak össze a várossal, az itteni ipari környezettel, logisztikai feltételekkel, infrastruktúrával. Az újabb egyetemi beruházások, fejlesztések tehát tovább erősítik városunk gazdaságát, újabb munkahelyeket jelentenek, majdani bevételeik az egyetemet és a várost erősítik, azaz végsősoron a debreceni emberek javát szolgálják. Ma már a legmodernebb műszaki, informatikai felszereltségű cégek vannak jelen városunkban, s ez a helyzet még csak a kezdet.
Történelmi léptékű fejlődés küszöbén áll városunk, s ebben kulcsszerepe van s lesz az egyetemnek.
Debrecen az egyetemével az, ami, és az egyetem is csak a várossal együtt egy egész. Sehol az országban nincs ennyire szerves és szoros együttműködés, kapcsolat a város és az ottani felsőoktatási intézmény között, mint nálunk.
A keretmegállapodásban rögzített célok között a Nemzeti Oltóanyaggyár megépítése is szerepel. Létrehozása nemzetstratégiai lépés, Debrecen központi szerepe pedig tovább erősödhet általa. Az egyetem nélkül lett volna esély arra, hogy egy ilyen horderejű gyár épüljön itt?
A Nemzeti Oltóanyaggyár nem véletlenül kerül Debrecenbe. A gyógyszergyártásnak itt komoly tradíciója van, az egyetem kémiai, biológiai, élettudományi kutatásai és képzései pedig biztosítják a szükséges szakembereket, mérnököket, gyógyszerészeket.
A városban most is komoly gyógyszergyártás és gyógyszerfejlesztés zajlik, több ilyen vállalat működik sikeresen, amelyeknek ugyancsak komoly együttműködése van az egyetemmel. Úgy hiszem, abban, hogy az oltóanyaggyár nálunk épül meg, nagyon fontos szerepe van az egyetemnek.
Többen bizalmatlanok a modellváltással kapcsolatban, ön mint oktató és mint az egyetemváros egyik országgyűlési képviselője is megtapasztalhatja ennek következményeit. Mit vár a következő években a modellváltástól? Mivel indokolja ennek szükségességét?
Az egyetem fenntartói modellváltását nem a politika, hanem maga az egyetem, annak legfőbb döntéshozó fóruma, a szenátus szorgalmazta és döntötte el, ellenszavazat nélkül és csak néhány tartózkodó szavazattal. Elsöprő többségben voltak az igen szavazatok. Ezek után nekem mint debreceni országgyűlési képviselőnek nem is lehetett más feladatom, hogy ezt a háromnegyednél is nagyobb arányú támogatottsági szándékot a törvényhozáskor képviseljem és támogassam. A baloldal természetesen mindennel próbálkozott, hogy az egyetem autonóm döntését, önállóságát megkérdőjelezze, azt a politikai csatározások színterévé változtassa, s ennek érdekében igyekezett hisztériát kelteni. Erre azonban itt, Debrecenben lényegében senki nem volt vevő, sőt a hallgatók nagyon határozottan a politikai hangulatot szítani akaró Momentumot elküldték melegebb égtájakra.
A modellváltás új lehetőségeket, tényleges autonómiát, önállóságot és sokkal nagyobb mozgásteret nyitott meg az egyetem előtt.
Ennek kézzelfogható előnyeit az oktatók már most érezhetik, hiszen az országban egyedülálló módon itt a fenntartó alapítvány szeptembertől 40 százalékkal emelte a fizetéseket, és januártól újabb 40 százalék emelés következik. Mindez annak köszönhető, hogy az egyetem az elmúlt években jelentős ipari, vállalati együttműködői kört alakított ki, és a modellváltással az ebből származó bevételek immár szabadon felhasználható forrássá váltak. Meggyőződésem, hogy az alapítványi fenntartói modell egy nagyon perspektivikus fejlődést fog eredményezni a Debreceni Egyetem számára.