Pár hét alatt vitték keresztül a Szegedi Tudományegyetem modellváltását. A források kilencven százaléka továbbra is az államtól jön, ám azért meg is kell dolgozni az intézmény munkavállalóinak, lévén, hogy teljesítmény alapján kapják meg az összeget. Fendler Judit szerint soha nem volt még ilyen, hogy öt évre előre tudjanak tervezni.
29 igen, 16 nem és 7 tartózkodó szavazattal idén januárban a SZTE szenátusa az alapítványi működés mellett döntött. Nem mondhatjuk elsöprőnek az igeneket. Ön elégedett?
Év elején egy hónapunk volt arra, hogy a modellváltást előkészítsük, és az arról való döntést a Szenátus elé vigyük. Utóbbihoz mindenképpen ragaszkodtunk, hiszen ez olyan jelentőségű döntés az egyetem életében, amit szenátusi többséggel akartunk elfogadtatni. Soklépcsős, demokratikus vita volt, ezt mutatják a szavazatszámok is. Szegeden az igen szavazatok arányát jelentősen befolyásolta az, hogy a Hallgatói Önkormányzat teljes egészében ellene szavazott. Még ennek ellenére is megszavazta az egyetem a modellváltást. Szeptember végén Szabó Gábor professzor úr, a Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány Kuratóriumának elnöke, korábbi rektor és Palkovics László, innovációs és technológiai miniszter úr aláírta az egyetemünk ötéves működését meghatározó finanszírozási szerződést. Rendkívüli szenátusi ülésen ismertettük ennek a megállapodásnak a részleteit, amihez még olyanok is gratuláltak, akik korábban a modellváltás legnagyobb ellenzői voltak.
Megkérdezték a hallgatókat, miért szavaztak a modellváltás ellen?
Többször is, de nem kaptunk olyan választ, ami ellenezte volna a modellváltást. Sőt, azt is megkérdeztük tőlük, mit szeretnének elérni a modellváltás kapcsán, illetve utána, biztosítékot adtunk arra, hogy kéréseiket vállaljuk. Ezen túlmenően volt lehetőségük közvetlenül tárgyalni Palkovics miniszter úrral, és a minisztérium vezetőivel is. Ezért is volt érthetetlen számunkra, hogy egy az egyben a változás ellen szavaztak.
Mi volt a fő érvelésük? Ők is az egyetem autonómiáját féltették, mint az SZFE-s hallgatók?
Nem volt érvelésük, magam is többször beszélgettem a HÖK elnökével, nem fogalmazott meg ellenérveket. Mint mondtam, azokat a biztosítékokat, amiket a hallgatók kértek, vállalta az egyetem vezetése. Ez teljesen természetes, egyrészt, mert nem kértek vállalhatatlant, másrészt, mert alapvető érdekünk, hogy a hallgatók jól érezzék magukat Szegeden. Nekünk nehéz időnként azzal is megküzdeni, amikor a város vezetése egyetemi ügyekben a kormányzattal és a kormányzati intézkedésekkel szemben igyekszik magát pozícionálni és ezzel esetenként az egyetem érdekeivel szembemegy.
A Szegedi Tudományegyetem a város életének talán legmeghatározóbb és világviszonylatban legismertebb szereplője, egyben a régió egyik legnagyobb munkáltatója, az intézmény sikere tehát a város és a régió sikere is. Ehhez képest a modellváltás előkészítésének időszakában heteken keresztül naponta több, az egyetemet negatív színben feltüntető cikk jelent meg a városi sajtóban. Sajnálatos módon ez az időszak egybeesett a felsőoktatási jelentkezési időszakkal is.
Visszaesett a Szegedre jelentkezők száma?
Vissza szerencsére nem esett, idén is növekedtünk, de nem az országos átlag felett, mint tavaly. Néhányan talán azt gondolhatták, hogy „olyan zavaros ez a szegedi modellváltás, inkább más egyetemre jelentkezem”. Nagyon elszomorító, amikor egy város így politizál. Itt van például az egyik szegedi ellenzéki jelölt, aki azt tűzte a zászlajára, hogy „visszaállamosítja” az egyetemet. Egy szó, mint száz, ebben az ellenszélben óriási siker volt, hogy az egyetem megszavazta a modellváltást. Az pedig, hogy azóta azok nagy része is teljes mellszélességgel mellé állt, akik korábban ellene szavaztak, nagy öröm számunkra.
Az ellendrukkerek másik kritikája a gyorsaság volt, mint mondják „épp ésszel megmagyarázhatatlan gyorsaságú döntéshozatalba kényszerítették bele a Szegedi Tudományegyetemet”. Négy-öt hét alatt álltak át. Mire volt elég ez az idő?
Nyilván bármeddig lehetett volna ezen dolgozni. Nagyon komoly előkészítő munkát végeztünk ez alatt az idő alatt, de ugyanezt csináltuk volna, ha fél évünk lett volna rá.
Lehet, hogy ez sokkterápia volt az egyetemnek, főleg egy ekkora egyetemnek, de ha nem így történt volna, akkor most nem lenne miről beszélgetnünk. Így visszanézve az előkészítés teljeskörű volt, nem merült fel olyan információ azóta, amire akkor nem gondoltunk. Én magam is mintegy tíz fórumon vettem részt, kari, dolgozói, és egyéb szervezésekben, minden információs felületünkön megosztottuk az anyagokat, prezentációkat, volt kérdezz-felelek összdolgozói rendezvény és közvetítés is. Az időszűke rászorított minket, hogy az egész egyetem intenzíven dolgozzon és sikerült.
A modellváltást ellenzők korábban attól is tartottak, hogy nem lesz biztosított az oktató- és kutatómunka alapfeltétele az egyetemen. Azóta megvan a finanszírozási szerződés, mennyi pénzt kapnak az oktató és kutató munkára?
A modellváltó hazai felsőoktatási intézmények közül a második legnagyobb összegű finanszírozást a közfeladat ellátásért a Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány kapta. Ez az összeg 2023-tól több, mint kétszer annyi, mint korábban, de ebben nincsenek benne a beruházások, a pályázatok, ez csak az oktató és kutatómunkára, bérekre és a működtetésre szánt úgynevezett működési költség. A források 90 százaléka továbbra is az államtól jön.
Eddig, a költségvetési intézményi státusznak megfelelően, évről évre gazdálkodhattak az egyetemek, most öt évre tudjuk, miből fogunk élni, lehet tervezni. Ilyen még soha nem volt. Ebből az összegből meg tudjuk valósítani azoknak az egyetemi dolgozóknak a béremelését, akik nem tartoznak az egészségügyi szolgálati jogviszony hatálya alá, vagyis nem kapnak az egészségügyi béremelésből. Közel kilencezer alkalmazottunk mintegy fele vihet majd haza 15 százalékkal több fizetést, ezt ki fogjuk fizetni szeptemberig visszamenőleg. Ezen felül 2022-től a teljesítményhez kötött bérelemek bevezetésével jelentősen több bért kaphatnak azok a kollégák, akik a finanszírozási indiktárorok teljesítését elősegítve jól teljesítenek, és a kialakítás alatt álló teljesítményértékelések alapján a vezetőik megítélik nekik a pluszjuttatást. Ezt a pénzt 2023-tól nekünk kell kitermelnünk. Szép kihívás lesz. A több, mint kétszeres működési költségen túl két nagyon komoly vagyonelem került az egyetemhez:hozzánk kerül decembertől a volt Kaáli Szeged Intézet, amit az állam még tavaly vásárolt vissza. A 2004-es kiszervezés óta nem végezhetett az egyetem mesterséges megtermékenyítést, így óriási eredmény, hogy újra foglalkozhatunk ezzel. Ráadásul megkapjuk az infrastruktúrát és nálunk fognak dolgozni szakemberek is. Az egyetemhez került továbbá a korábban állami tulajdonban lévő, világszínvonalú kutatóközpont, a mintegy 80 milliárd forint uniós forrásból megépült ELI Alps lézeres kutatóközpont, úgy, hogy annak fenntartását is az állam biztosítja. A meddőségi kezelésekkel és a lézeres kutatóközponttal olyan hatalmas plusz tudásra, lehetőségekre és képességekre teszünk szert, ami egyedülálló.
Mit kell tenniük ezért a jelentős plusz finanszírozásért? Említette, hogy kihívás lesz maguknak kitermelni majd például a plusz bérre szánt összeget.
Hoznunk kell cserébe a teljesítményt. Egyszerű, ha még jobban dolgozunk, több pénzünk lesz. Nagyon jó, hogy teljesítményérdekeltté teszi a kollégákat, és hogy a kiválóságot díjazzák, nem a középszert, hiszen nemcsak az egyetem, hanem Magyarország versenyképessége is múlik ezen. Eddig faékegyszerű volt az egyetem finanszírozása, szinte csak a hallgatói létszám alapján kaptuk a működésre a pénzt, mostantól viszont 25 fő indikátor és 1200 részindikátor alapján fog összeállni az.
Komoly kihívás, teljesíthető lesz?
Meg vagyok róla győződve, hogy a Szegedi Tudományegyetem esetében igen. Sokat optimalizáltunk ebben a két hónapban, hogy olyasmit vállaljunk, ami egyszerre jelent kihívást, de teljesíthető is. Nem vállaltuk például, hogy tíz százalékkal nő majd a hallgatói létszám, de azt igen, hogy évente 1-2 százalékkal. Nem szabad elfelejteni, hogy kitágulnak az egyetem lehetőségei, ami a piacon való megjelenést illeti. Abban kell piacra lépni, amiben jók vagyunk.
Ha másnak megéri az egészségügy területén térítéses ellátásokat nyújtani, akkor nekünk is, itt például nagyobb erővel tervezünk piacra lépni. Ez azért is lényeges, mert a Szegedi Tudományegyetem közfeladatot lát el, így elengedhetetlen, hogy megtartsuk, motiváljuk a kollégáinkat, hiszen ellenkező esetben nem lesz, aki oktat vagy gyógyít. Nagyon fontos tehát, hogy további ösztönzőket tudjunk adni. Amiben leginkább fejlődnünk kell, az az, hogy a szellemi eredményekből, amik az egyetemen képződnek, bevételt tudjunk realizálni. Ez nagy paradigmaváltás lesz, hiszen ehhez a szemlélethez mi még nem vagyunk rendszerszinten hozzászokva, ahogy a kutatóink sem.
Említette az optimalizálást. A modellváltás ellenzői korábban attól is tartottak, hogy a pénzügyileg nem kifizetődő karoktól és szakoktól könnyűszerrel szabadul majd meg az egyetem vezetése. Van ilyen tervük?
Ez a félelem teljes mértékben alaptalan. Nincs olyan, hogy nem kifizetődő kar, hiszen közfeladatot látunk el, az egész egyetem működését tudjuk rugalmasabban optimalizálni. Minél nagyobb az egyetem, annál kisebb az új szakok határköltsége, tehát a legtöbb szakunkat el tudjuk úgy indítani, hogy minimális a pluszköltség, hiszen megvan hozzá az infrastruktúránk és az oktatóink jelentős része.
Minél nagyobb az egyetem, annál inkább kell arra figyelni, hogy például ne oktassunk húsz külön apparátussal matematikát, hanem egy szervezeti egység vállalja el, hogy az egyetemen belül az összes szakon, ahol erre szükség van, ad matematikusképzést, vagyis akár ők adnak megfelelő szintű képzést akár a statisztikusoknak és tanítóképzősöknek is. Ez így már hatékonysági kérdés, és nagyon örülök, hogy visszaköszön a finanszírozásban. Efelé mennek a nyugati egyetemek is. Ha már nyugati egyetemek: nagyon jó együttműködésünk van egy európai uniós projektben négy top 100-as európai egyetemmel. Ezzel az összefogással az az egyik célunk, hogy ezekkel az intézményekkel együtt adjunk ki közös diplomákat pár éven belül. El lehet képzelni, mekkora adminisztratív háttért igényel egy ilyen projekt. Ennek első lépése, hogy olyan kompatibilis képzéseink legyenek, melyek bárhol versenyképesek, igény van rájuk és adott esetben el is lehet adni azokat.
Hogy fogadták a hallgatók a döntést?
A finanszírozási szerződés nem változtatja meg a hallgatóknak adott juttatások típusát és nagyságrendjét sem. Arról, hogy ezt a pénzt hogyan használják fel, a HÖK dönt. Egyébként a hallgatók ott voltak a finanszírozási szerződés aláírását követő rendkívüli szenátusi ülésen, kérdeztek, hozzászóltak, és örömmel konstatálták, hogy a következő száz évre jó pozícióból indul az egyetem.
Száz év? Bátorság ennyi időre előre tervezni.
Most volt a Szegedi Tudományegyetem Kolozsvárról való elűzetésének századik évfordulója, és október 9-én lesz száz éve, hogy megtartották az első szegedi évnyitót. Ha Trianon után, 1921 és 1931 között Klebelsbergnek sikerült felépíttetnie azokat az egyetemi épületeket, klinikákat, amelyeket a mai napig használunk, és el tudtak indulni a leginkább munkaerő- és infrastruktúraigényes karok, akkor nekünk is sikerülhet a repülőrajt főleg, hogy sokkal stabilabb ugródeszkáról indulunk. Szeretnénk világszínvonalú egyetem lenni, és szeretnénk minél több külföldi hallgatót a régióba csábítani, ám a legfőbb és átfogó célunk az oktatás, a kutatás, a gyógyítás és a társadalmi felelősségvállalás egységének megteremtése a köz érdekében. Az egyetem missziója az, hogy az egészségügyi ellátásunk révén minél többen születhessenek és éljenek a régióban hosszan és egészségesen, mindenki, aki szeretné hozzájuthasson a legmagasabb szintű, versenyképes tudáshoz minden életszakaszban és ennek birtokában a régió gazdasági szereplőivel együtt, járuljunk hozzá ahhoz, hogy helyben találják meg boldogulásukat, kamatoztathassák tudásukat. Ezért dolgozunk, az új modell és finanszírozás pedig egyedülálló eszköz lehet ehhez. Szeretnénk továbbvinni a klebelsbergi hagyományt és tapasztalást, vagyis azt, hogy nehéz helyzetből hogyan lehet kiváló eredményeket elérni.