Még egyszer sem kapott utasítást arra, mi legyen egy kutatás eredménye – összegez az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat vezetője. Maróth Miklóst az egyetemi modellváltásról is kérdeztük.
Lassan kétéves az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH), amelynek irányító testületébe hat-hat tagot delegált a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) és a kormány. A mérleg nyelveként hányszor döntött az elnöki szó?
Ilyenre nem volt példa. Ettől a lehetőségtől korábban is a kívülállók tartottak, jómagam már a megalakulásunk idején is azt tapasztaltam, hogy szakmai kérdésekben szakmai alapon születnek a döntések. Az irányító testületben minden tagot a tudomány érdekel, függetlenül attól, hogy melyik fél delegálta. A határozatokat így minden esetben a döntő többség hozza meg.
Ugyancsak elhangzott korábban, hogy a kutatóintézeti hálózat átszervezéséért felelős Palkovics László innovációs és technológiai miniszter napi szinten szabja majd meg az irányt a hálózat vezetésének. Történt ilyesmi?
A parlamentnek, nem pedig a miniszternek tartozunk elszámolással a törvény szerint. Független intézményként a költségvetésünket is az Országgyűlés határozza meg. Természetesen a kormány terjeszti be a büdzsé tervezetét, Palkovics László pedig a költségvetési igényeinket terjeszti a kabinet elé. Neki is vannak teendői bőven, abban mindenesetre megegyeztünk, hogy évente legalább kétszer személyesen is egyeztetünk.
Összességében mi a tapasztalat az eddigiek tükrében: érdemes volt kivenni az intézeteket az MTA alól?
Kezdjük azzal, hogy korábban évi 17,5 milliárd forintos állami támogatás jutott a hálózatnak, ez az MTA költségvetésének még a harmadát sem érte el. Az önállóságra is szükség volt ahhoz, hogy ezt az összeget több mint a kétszeresére tudjuk növelni. A nagyobb forrás nagyobb mozgásteret jelent, ez pedig lehetővé teszi, hogy fejlesszük a kutatóhálózatot, és hatékonyabbá tegyük a működését. Arra törekszünk, hogy a hálózat emberi és anyagi erőforrásait maximálisan kihasználva hozzá tudjunk járulni az ország fejlesztéséhez. Mindezt úgy, hogy közben nemzetközi szinten is élvonalbeli eredményeket érünk el.
Ez mit jelentene?
Igyekszünk meghatározni, mik azok a fontos kutatási témák, amelyek a magyar tudomány és az ország érdekeit a legjobban szolgálják. Ezeket természetesen nem kívülről akarjuk ráerőszakolni az intézetekre, hanem velük együttműködésben, őket is megkérdezve határozzuk meg. Mondok néhány példát. Mivel az atomkutatás fontos téma, elsősorban az Atommagkutató Intézet – amelynek ez a fő profilja – végzi a kutatásokat ezen a területen, de több más intézetünk is részt vesz ilyen témájú hazai és nemzetközi projektekben. A soproni Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézetnek pedig a földrengésfigyelés az egyik fő feladata, amiből tudományos cikkek nem születnek, viszont a társadalomnak, az államnak szüksége van erre a tevékenységre. És sorolhatnám.
Régi célkitűzés, hogy a magyar gazdaságot is segítse a tudomány, legyen több hozzáadott értékünk, találmányunk. Ebben hogy állunk?
Létrehoztunk egy innovációs főosztályt, amely professzionális módon segíti az intézeteket, hogy kutatási eredményeiket minél szélesebb körben oltalmazni és hasznosítani tudják – gondolok itt például a szabadalmakra vagy az iparjogvédelem egyéb formáira. Márpedig innovációink vannak szép számmal. Említhetném például a Szegedi Biológiai Kutatóközpont mesterséges intelligencián alapuló új vírustesztjét, amely a koronavírus akár több mutációjának azonosítására is alkalmas. Vagy kiemelhetem az Agrártudományi Kutatóközpont munkáját a búzafajták és a kukoricahibridek területén. Egy-egy sikeres nemesítés a hazai mezőgazdaság teljesítményére is jelentős hatással van. Emellett több olyan kutatás is zajlik a hálózatban, amelynek eredményei akár forradalmasíthatnak is egy-egy területet. Azon dolgozunk, hogy egyre több úttörő eredmény születhessen, és ezek Magyarországhoz kötődjenek, az ország javára hasznosuljanak. Persze ez az optimista nézőpont.
Mi a pesszimista?
A kor színvonalának megfelelő laborok beszerzése, felszerelése jelentős forrást igényel. Például a vezető nyugati országok – Németország, Hollandia, Franciaország – most ráálltak a kvantumszámítógépek és a hozzájuk kapcsolódó alkalmazások fejlesztésére, amire egyenként nyolcszázmillió és egymilliárd euró körüli összeget szentelnek. Ezzel mi nem tudunk versenyezni. Magyarország gazdasági ereje és lélekszáma erősen meghatározza a lehetőségeinket. Hangsúlyozom, nem a képesség hiányzik. A régióban ettől még törekedhetünk vezető szerepre. Ebből a szempontból az irányító testületnek az jelenti a kihívást, hogy a tudományban megtalálja azokat a réseket, amelyekben akár mindezek dacára is világszínvonalra tudunk törni. A Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet például ezt már hozza is az agykutatás terén, ahogy a Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet is sikertörténet. Tehát meg kell találnunk azokat a területeket, amelyekben a legjobbak lehetünk, s közben azt is figyelembe kell venni, mire van szüksége a magyar társadalomnak és gazdaságnak.
