Ahány ház, annyi szokás – tartja a népszerű mondás, ami viszont nem zárja ki, hogy ne lennénk kíváncsiak egymás portájára. Ennek szellemében látogattam el a Dortmund melletti Iserlohnba, ahol a Miskolci Egyetem kuratóriumának elnökeként a neves Campus Symposiumon volt alkalmam bemutatni, hogyan építjük Magyarországon a tudomány, a gazdaság és az innováció kapcsolatát. A hallgatók által szervezett rendezvényen, amelyet a régió főbb gazdasági szereplői is támogattak, szemléltettem, hogy milyen lehetőségek kapujában állunk és milyen előnyökkel is jár pontosan a Kormány által életre hívott egyetemi modellváltás. A szülőföldjén tett látogatás megszervezésében kiemelt segítséget nyújtott Marie-Theres Thiell, a DialogUngarn ügyvezető igazgatója, egyben a Miskolci Egyetemet fenntartó kuratórium tagja, akinek szenvedélye a sokrétű magyar-német gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztése.
Az idei évben is publikált európai uniós kutatások szerint a kontinens innovációs teljesítménye 2014 óta több mint 12%-kal emelkedett, amivel az Unió maga is a világ élmezőnyébe került. Az egyik ilyen vizsgálat 32 indikátor alkalmazásával ráadásul megállapította, hogy a régió fejletlenebb országai gyorsabb ütemben fejlődnek, mint fejlettebb társaik, azaz az EU-n belüli szakadék is egyre szűkebbé válik. Bár hazánk az innovációs eredménytáblán stabil helyet foglal el, a Kormány K+F fejlesztéseit még a szerzők is kiemelik, ami nem csoda, hiszen a kormány elkötelezett egy tudásalapú, kiegyensúlyozott és fenntartható gazdaság és társadalom kiépítése iránt.
Ennek szellemében jött létre idén ősszel Magyarország Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Stratégiája, amely 2030-ig fekteti le az előttünk álló feladatokat és azok elérésének útját. E stratégia a hazai innovációpolitika számára olyan célokat fogalmaz meg, mint a KKV-k innovációs teljesítményének javítása vagy éppen a kutatás-fejlesztési és innovációs rendszer szereplői közötti együttműködés erősítése, melyek három fő pillérre épülnek. Egyrészt a tudástermelés erősítésesére a KFI intézményrendszer kapacitásainak bővítésével, korszerűsítésével és a kutatói utánpótlás biztosításával; másrészt a tudásáramlás fokozására a KFI ökoszisztéma szereplői közötti hatékonyabb együttműködés ösztönzésével, a szektorok közötti átjárhatóság növelésével, a tudástranszfer lehetőségeinek bővítésével; végezetül pedig a tudásfelhasználás eredményesebbé tételére a vállalati innováció fokozásával.
Nem véletlen ezért, hogy e legutolsó cél elérésében a felsőoktatási intézményeknek is hangsúlyos szerep jut, amihez azonban elengedhetetlen működési struktúrájuk átalakítása. Az egyetemi modellváltásnak köszönhetően a hazai felsőoktatás lehetőséget kapott arra, hogy végre belépjen a 21. századba, versenyképesebbé és innovatívabbá váljon. Ennek érdekében megújult a doktori képzés rendszere, elindult az ipari együttműködésen alapuló úgynevezett kooperatív doktori program is, az egyetemi finanszírozású kutatásfinanszírozási rendszer most már az intézményi kiválóságra és teljesítményre összpontosít, bevezettük és megerősítettük a felsőoktatási duális képzést, erősítve a felsőoktatás és a gazdaság kapcsolatát, de egyre szorosabbá válnak a nemzetközi együttműködések, mialatt az ország számos egyetemi campusában kezdődtek meg egyéb fejlesztések is.
Hogy ezeknek a kormányzati lépéseknek (és eredményeknek) milyen leképződése érhető tetten lokális szinten, arra kiváló példa szülővárosom „tudományos bázisa”, hiszen a Miskolci Egyetem a modellváltásnak köszönhetően már egy év után figyelemreméltó eredményeket tudott elérni. Az elmúlt időszakban számos gazdasági szereplővel sikerült az egyetemnek együttműködési megállapodást kötnie, a meglévő kapcsolatait pedig tovább fejlesztenie, jelenleg az egyetem az országos jelentőségű és a régióban működő több mint háromszáz vállalkozással működik együtt. Fontosnak tartjuk ugyanis, hogy az egyetem fejlődése kéz a kézben járjon a régió fejlesztésével, éppen ezért olyan oktatási és kutatási programot hajtunk végre, s olyan kompetenciaközpontokat alakítunk ki, amelyek egyszerre tükrözik a regionális munkaerőpiac és a befektetők igényeit is. Erre nagyszerű példa lesz az OAM Ózdi Acélművek Kft-vel megvalósuló együttműködés.
Ezen felül egy olyan Tudományos és Innovációs Park létrehozásán is dolgozunk, ahol fenntartható természeti erőforrások, korszerű anyagok és technológiák, termékazonosítás és csomagolástechnika, valamint úgynevezett Logisztika 4.0 áll majd a hallgatók és az ipari szereplők rendelkezésére, ezáltal kielégítve a gazdaság, a társadalmi élet és az egyetem virágzó együttműködésének igényeit. Sőt megkezdődik az egyetemi épületek korszerűsítését célzó úgynevezett Green and Smart Campus projekt kivitelezése is.
Az Universitas mindemellett kiemelt figyelmet szentel a nemzetköziesítésre is, melynek érdekében a következő hónapban az egyetem együttműködési megállapodást ír alá a TU Dortmunddal és a Fraunhofer Intézettel, de tárgyalások folynak a közös oktatási és kutatási programok terén az RWTH Aacheni Egyetemmel is.
Tudomány, gazdaság, innováció. Három kulcsszó és három érték, melyek mentén az egyetemeken is végre lehetségessé válik a megfelelő tudás előállítása és hatékony felhasználása a mindennapokban. Lássuk be, a tudomány nem működhet az ipari és gazdasági szereplők bevonása nélkül, ahogyan az ipari és gazdasági szereplők sem léteznének tudomány nélkül. Ennek a szimbiózisnak a megteremtése, ösztönzése és fenntartása felelőssége tehát minden kormánynak, így Magyarország kormányának is. Az iserlohni Campus Symposiumon tett látogatásom alkalmával vált számomra igazán nyilvánvalóvá, hogy milyen erő és lendület van, lehet az egyetemi és vállalati, valamint a civil szféra közötti partnerségben. Együtt vagyunk igazán egyetemi erő, s a jövőben a tudományterületek közötti szövetségek építésére és fenntartására kell koncentrálnunk.
Az egyetemi modellváltásnak köszönhetően hazánk végre esélyt kap arra, hogy a tudomány és a gazdaság szinergiáján keresztül Európa jelentős innovátorai közé lépjen előre.
Jó szerencsét!
