12 kérdés - 12 válasz
Egy fejlődésben lévő egyetem vezetésében dolgozni igazi szakmai kihívás és egyben jó érzés – mondta az Üzletemnek prof. dr. Heidrich Balázs, a Budapesti Gazdasági Egyetem rektora.
Prof. dr. Heidrich Balázs 2016 óta a Budapesti Gazdasági Egyetem rektora. Vendégprofesszorként több külföldi egyetemen is tanított már, de oktatóként, kutatóként szívesen kipróbálná magát Japánban is. Az üzleti életben többre becsüli azokat, akiknek nem jött be egy-két ötlete, mint azokat, akik semmibe sem mertek belevágni. A családjából és a sportból is hozza fanatizmusát, kitartását és eltökéltségét. Ha az is érdekli, hogy Heidrich Balázs mivel motiválja a kollégáit, a választ elolvashatja az Üzletem 12 kérdés – 12 válasz sorozatának 385. interjújában.
Mit tart karrierje eddigi csúcsának?
Ne tűnjön álszerénységnek, de a mostani feladatomat. Egy fejlődésben lévő egyetem vezetésében dolgozni igazi szakmai kihívás és egyben jó érzés is. Felsőoktatási vezetőként ennél többre nem vágyom itthon.
Milyen távra tervez?
Céltudatos embernek ismernek, és ezért sokat is tettem a pályafutásom alatt. A Budapesti Gazdasági Egyetemnek természetesen vannak több évre szóló, pontosan kitűzött céljai. A személyes életemben az egy évre tervezéssel is teljesen elégedett vagyok. Nem is szeretném, ha nagyon hosszú távra előre kellene gondolkodni. Mindig jönnek szembe olyan lehetőségek, amelyekre reagálhatok, és formálhatom az utamat. Futottam maratonokat is, ami szerintem fontos párhuzam a munkámmal.
Mi szerepel a szakmai bakancslistáján?
A jelenlegi szakmai pozícióm maximálisan kielégít, nem vágyom másra. Oktatóként és kutatóként viszont vannak terveim; például szívesen tanítanék vagy dolgoznék kutatóként egy japán egyetemen – kimondottan érdekel egy teljesen más kultúra felfedezése. Most is oktatok külföldi egyetemeken vendégprofesszorként, és nagyon élvezem ezeket az egy-egy hetes elfoglaltságokat. Hosszabb távon majd akkor tervezek, ha lezárul ez az életszakaszom. Itthon is van bőven kutatási téma, például a BGE szisztematikusan foglalkozik a családi vállalkozások helyzetével, és nemrég jelent meg az összegzésünk a hazai családi borászatok céljairól, helyzetéről, amely kutatásnak én voltam a vezetője. Ez nagyon izgalmas problémakör, szerettem a munkát, amely igazolta: olyan területekkel érdemes foglalkozni, amelyekbe legalább félig szerelmes az ember.
Kitől tanulta eddig a legtöbbet?
Nagyon erős mintának nevezném az édesapámat, aki egyszerre volt egyetemi oktató és vállalatvezető. Ő is sportolt, ahogy én is, immáron 43 éve, ebből húszat versenyszerűen. Fanatizmusról és elkötelezettségről dzsúdós nevelőedzőmtől, Fábián Jánostól láthattam igazi példát. Később nagyon sokat tanultam az egyetemi életről és a vezetésről az akkori dékántól, Szintay István professzor úrtól (Miskolci Egyetem – a Szerk. megjegyzése), illetve a helyettesétől, Szakály Dezsőtől, akikre a mai napig atyai mentorként tekintek. Nem mellékesen, szerintem az elkötelezettségre mindig is szükség volt a felsőoktatásban, így van ez ma is: vannak pillanatok, amikor az ember ebbe kapaszkodik. Nagy szerencse, hogy kollégáim többsége is így gondol a munkájára.
Mivel motiválja a kollégáit?
Viccesen azt mondhatnám, hogy tudni kell jó embereket választani, és akkor nincs gondja a vezetőnek. S ha már jót akaró embereket sikerül találni, nagyon egyszerű az egész: ők nagy valószínűséggel valóban jó dolgokat fognak csinálni, ha hagy nekik teret az ember. Hiszek abban, hogy nem közvetlenül kell kontrollálni a kollégákat, és belenyúlni a munkájukba. Ellenben napi szintű eszköz a motiválásban a személyes példamutatás ereje.
Melyik szakmában próbálná ki magát szívesen?
Nincsenek „besült” gyerekkori álmaim. Egyébként két szakma iránt érdeklődtem gyerekként: a favágás és a sportújságírás vonzott. Mindkettőt volt lehetőségem röviden megtapasztalni… Az oktatás és kutatás egyébként folyamatos szellemi izgalmat biztosít, és ha esetleg választanék más szakmát, az is mindenképpen emberekkel kapcsolatos lenne.
Hogyan építi az üzleti kapcsolatait?
Ha pragmatikusan nézem, akkor nem túl jól és nem túl tudatosan. Olyan gondolkodású és értékrendű emberekkel szeretek kapcsolatba kerülni, mint amilyen magam vagyok, de ezek az ismeretségek sokszor véletlenszerűen adják magukat. Azt tapasztaltam, hogy különböző ügyek mentén előbb-utóbb összehozott az élet azokkal az emberekkel, akikkel szerettem volna, hogy összehozzon.
Mire sajnálja az idejét?
A bürokratikus kérdésekkel való időtöltésre mindenképp. Előfordul, hogy egy-egy megbeszélésen tucatnyian ülünk, és majdnem tucatnyian tudjuk, hogy az merő időpazarlás. Számomra ez valós fizikai fájdalom. Nagyon rossz érzés, amikor értékes emberek felesleges dolgokkal kénytelenek foglalkozni.
Mivel lehet felbosszantani?
Alapvetően nyugodt ember vagyok. A „nemcsinálás” és ráadásul annak a megindoklása viszont nagyon bőszít. Az üzleti életet ismerve, sokkal többre becsülöm az egyszer-kétszer elbukott próbálkozásokat, mint azokat, amelyeket el sem kezdtünk. A késés is nagyon zavar, hiszen nem illik mások idejét pazarolni. Ha nagy ritkán késem valahonnan, végtelenül szégyellem magam, és természetesen bocsánatot kérek a kollégáimtól.
Milyen önkéntes munkát vállalna?
Szívesen részt vennék emberekhez, sporthoz, egészséges életmódhoz kapcsolódó projektekben.
Mire nem sajnálja a pénzt?
Arra például egyáltalán nem, ha a családommal, a feleségemmel, három lányommal itthon vagy külföldön egy remek hangulatú étteremben, szép helyen vacsorázunk. Vagy ha egy ötvenes évek végi amerikai jazz vagy hatvanas években készített angolblues-rock bakelitlemez kerül a kezembe. Gyűjtőként ez majdnem minden pénzt megér, hiszen beleképzelhetem magam annak a kornak a hangulatába. Ehhez már csak az hiányozna, hogy a zenét egy szép bor mellett mondjuk, New Orleans egyik klubjában hallgathassam.
Mi tudja a legjobban kikapcsolni?
A zenehallgatás, miközben olyan életrajzokat, interjúkat, izgalmas társadalmi elemzéseket olvasok, amelyek az adott korba repítenek vissza. Ilyenkor tényleg úgy érzem magam, mint egy időutazáson. Kilencéves korom óta sportolok, egyszerűen nem tudok nem sportolni: az úszás, futás és egy pörgős cross-fit edzés remek lehetőség, hogy szellemileg is ellazuljak.
